Tyúk a háznál

Eme cikkünkben arról kívánunk beszámolni, hogy nagy örömünkre ismét nőtt szárnyasaink száma. A történet még áprilisban kezdődött, amikor is nagy szomorúságunkra elvesztettük szeretett tyúkunkat, Kistaréjt . Már előtte is gondolkoztunk rajta, de ekkor végleg elhatároztuk, hogy gazdagítjuk még pár jószággal állataink sorát. Első ízben a tyúkbeszerzésre került sor: Május végén ismét ellátogattunk az érdi állatpiacra. Hosszas válogatás után kiszemeltünk két jércét, akik nagyjából olyan korúak voltak, mint tavaly ilyenkor Tyúkanyó. Azonban ismét különböző fajták mellett döntöttünk, így már 5 különböző tyúktípus lakozik nálunk. A jól bevált kartondobozos-bicajos módszerrel haza is szállítottuk őket, ahol már várta őket a régi csapat. Eleinte persze a csipkelődésé volt a fő szerep, de amint kialakult az új rangsor, békességben beilleszkedtek az új tagok is a baromfiudvar mindennapi életébe. Ennek kapcsán érdekes volt megfigyelni, hogy Picirkus - bár ő a tyúkudvar főméltósága - nem csipkedte

Eme cikkünkben egy szomorú hírt kell, hogy közöljünk veletek. Mégpedig azt, hogy április végén Kistaréjt elkapta egy ragadozó. Úgy történt az eset, hogy egy pénteki hajnalon nagy ricsajra lettünk figyelmesek, ami pedig meglepő volt, mert reggelente legfeljebb Picirkus szokott kukorékolni. A történethez hozzá kell azt tenni, hogy akkor még nyitva hagytuk a tyúkok házikóját éjszakára, mert amíg zárva tartottuk őket, reggelente legtöbbször már nagyon türelmetlenül várták a kiengedést. Tehát a hangoskodásra kiszaladtunk, viszont akkor már rögtön látszódott, hogy valami nagy baj van: szerte-szét tollak hevertek, Picirkus pedig teljesen fel volt dúlva. Nagytaréj csak lapult a tyúkudvar védelmezőjéhez, Kistaréjt viszont nem találtuk sehol. Csak egy idő után vettük észre, hogy valószínűleg bemenekülhetett az utólag épített póttyúkól jobb oldalán lévő, a föld és a redőnyök közötti résbe, azonban ott elkapta a támadó. Kapirgálj ezután is sokat, Kistaréj! Az egészben pusztán az volt furcsa, hogy