Tyúk, mint házikedvenc
Ismét jelentkezem egy írással, melyben arról szeretnék pár gondolatot megosztani veletek, hogy a tyúkokat miért lehet (és kell) szeretni, s hogy igazából ők is olyanok, mint például egy tengerimalac, csak pluszban még tojnak is. Kezdjük is az elején: manapság a legtöbb embernek, ha eszébe jut, hogy kellene egy társ, egy állat, nem a tyúkokra (s általában a baromfikra) gondol. De miért is van ez így? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a városokban egy kicsit vissza kell mennünk az időben, de ezt akár a falvakra is mondhatnánk, mivel már ott is kihalóban van az állattenyésztés, a fiatalok "felköltöznek" a városokba, s az idősebb korosztály már nem győzi a sok jószágot. Tehát a tárgyra visszatérve: régen - s sok helyütt még ma is - mindennapos volt az, hogy vannak állatok a háznál. Tyúkok, kacsák, pulykák, galambok, disznók, juhok, s valahol még tehenek, lovak is legelésztek, eszegettek az udvarban nagy nyugalomban. Ez a változatos kép tárulhatott elénk belépve egy nagyobb fa...